A hatályos erdőtörvény módosításának irányelvei, avagy amikor a farok csóválja a kutyát

Napvilágot látott a Földművelésügyi Minisztérium Állami Földekért Felelős Államtitkárságának előterjesztésében, a köznyelvben csak erdőtörvényként ismert 2009. évi XXXVII. törvény tervezett módosításának 28 oldalas koncepciója[1] és annak 10 oldalas általános összefoglalója[2]. A részletesebb és a 10 oldalas összegző anyag igazi mérföldkő a hazai környezet- és erdőpolitika történetében, és olyan szemléletet tükröz, amely valóban példa nélküli az egész fejlett nyugati világban.

Az államtitkárság, mint az állam egyik szervezeti egysége, nyíltan hadat üzen mindannak a vívmánynak és eredménynek, amit ugyanannak az államnak a természetvédelemért felelős szervezetei az elmúlt két évtized alatt elértek. „Az erdő gazdasági és közérdekű funkcióinak a megfelelő összehangolását különösen az erdőgazdálkodás és a természetvédelem viszonylatában szükséges mielőbb rendezni,” – szól az üzenet, ám a „megfelelő összhangot” a gazdasági funkciók (értsd faanyagtermeléssel történő haszonszerzés) erősítésével és  a közjóléti funkciók alapos megkurtításával kívánja elérni. Az előterjesztésből azt is megtudhatjuk, hogy minden erdő állandó beavatkozást igényel, továbbá hogy gyorsan növő, idegenhonos fafajokat kell telepíteni ahhoz, hogy a széndioxid megkötésével a klímaváltozás ellen hatékonyan védekezzünk, és hogy nem az erdészektől és erdőgazdálkodóktól kell az erdőinket védeni.

A koncepció nem csak közjó-ellenes, de színvonala is olyan alacsony, hogy kár is lenne szót vesztegetni rá, ha nem a kormány hivatalos előterjesztése lenne. De az. Számos megalapozatlan, lózungszerű állítással, valótlanságokkal és szakmai tévedésekkel terhesen leginkább egy profitra éhes, mohó gazdasági kör követeléseinek és elvárásainak gyűjteménye, mintsem egy alaposan átgondolt, a különböző szakmai körök véleményét azonos súllyal figyelembe vevő javaslat a közjó érdekében. Az anyag 19. századi gondolkodásra vall, de ma már a 21. századot írjuk, ahol a fenntartható erdőgazdálkodás nem az erdőgazdálkodási tevékenység fenntarthatóságát jelenti, ahol az erdő már nem csak faanyag, hanem önfenntartásra képes életközösség, és ahol az erdő nem anyagi jellegű szolgáltatásai legalább ugyanannyira fontosak, mint az anyagiak.

Az államtitkárság által megfogalmazott hadüzenet célja nyilvánvalóan a haszonszerzés. Ennek legfőbb akadályát azokban a szabályokban és előírásokban látja, amelyek mindannyiunk életminőségét, fizikai és lelki feltöltődését, egészségét és jó közérzetét, a természeti környezet működőképességének és gazdag változatosságának megőrzését, összességében véve az erdők közjóléti funkcióinak érvényesülését biztosítják. A kormány számára tehát egyesek haszonszerzése fontosabb, mint a társadalom minden tagjának hosszú távú jóléte, a szülőföld, a haza gazdagságának megőrzése.

Persze nem lenne szükség annyi korlátozásra és előírásra, ha a gazdálkodás valóban fenntartható módon, állandó erdőborítás mellett történne. Ha helyére kerülne az erdő fogalma, és mindenki észrevenné végre a különbséget erdő és faültetvény között. Ha az erdőgazdálkodók és erdészek is mind tudomásul vennék annak a szónak a jelentését is, hogy védett, hiszen akkor fel sem merülne, hogy védett erdőinkből is ki kell termelni az értékes fákat, mert hát ki az a bolond, aki Munkácsy „Krisztus Pilátus előtt” című képében is csak nagyméretű értékes vászonanyagot lát?

Szó se róla, az erdőgazdálkodóknak bizonyára vannak megalapozott elvárásai, javaslatai is. Ezek azonban teljesen elsikkadnak abban a bőrcsizmás hadjáratban, amit a kormány indított az ország természeti környezete és ezen keresztül saját népe ellen. Értelmes párbeszédre lenne szükség, de a gazdasági érdekkörök kiszolgálására kész hatalom nem tart rá igényt. Ott már a kérdés eldőlt: az erdő nemzeti kincsünk (ez szerepel az anyag címlapján is), amit minél gyorsabban pénzre kell váltani. Magyarországon, úgy tűnik, most már végleg a pénz beszél, a kutya meg csak ugat. És ha nem áll végre a saját lábára, akkor továbbra is csak csóválódik gőgös farka által.

[1] A koncepció

[2] Az általános összefoglaló

 

Háttéranyagok

„A hatályos erdőtörvény módosításának irányelvei, avagy amikor a farok csóválja a kutyát” című íráshoz

 

  1. Idézetek az előterjesztésből és a kapcsolódó megjegyzések:

Az erdő anyagi és nem anyagi szolgáltatásai hasznosításának azt a módját, amelynek során az erdő gazdasági és védelmi funkciói megfelelő összhangban tudnak érvényesülni, fenntartható erdőgazdálkodásnak nevezzük (3. oldal).

A fenntartható erdőgazdálkodás újszerű meghatározása, amelyben a kulcs kifejezés a megfelelő összhang: kinek mi a megfelelő, tessék választani.

A mai Magyarország területén nincs ember által érintetlen erdő, a statikus természetvédelemnek nincs létjogosultsága (4. oldal).

Az első mondatrész mindenképp bizonyíthatatlan feltételezés. A második mondatrész önmagában is szamárság, ráadásul a kettő között semmiféle ok-okozati összefüggés nincs, azaz az első állításból nem következik a második állítás igazsága.

A túlkorlátozó védelmi megközelítés, mint pl. a vágáskor túlzott emelése vagy a faanyagtermelést nem szolgáló erdők területének növelése amellett, hogy megalapozatlanul jelentős anyagi veszteséget eredményez az erdőgazdálkodók számára (évente több százezer köbméter faanyag kitermelésére nem kerülhet sor, illetve hasonló nagyságrendű faanyag csak jelentős értékcsökkenéssel termelhető ki) káros természeti folyamatokhoz is vezethet.

A magántulajdonosokat ilyen esetekben törvény alapján kell kárpótolni, tehát ott anyagi veszteség számukra nem keletkezhet. Veszteség az állami erdőgazdálkodóknál keletkezik, de azt a veszteséget az állam saját maga számára okozza, így értelmetlen veszteségről beszélni. Veszteség egyedül azok számára keletkezik, akik az állami erdők letermeléséből egyéni hasznot húznak.

A több százezer köbméter faanyag kitermelése csak véghasználattal (tarvágás, fokozatos felújító vágás) lehetséges, azaz a véghasználattal járó üzemmód fenntartását jelenti, ami teljesen ellentétes a fenntartható erdőgazdálkodással. Talán ezen kéne változtatni.

A káros természeti folyamatok emlegetése nem más, mint konkrétumok nélküli ijesztgetés. Miféle káros folyamathoz vezet a faanyagtermelést nem szolgáló erdők területének növelése?

A Natura2000 nem lehet a nemzeti természetvédelem terjeszkedésének eszköze (5. oldal).

Nem is az, mert az Európai Unió által előírt szabályozáson alapul. (Meg hát nehogy már a nemzeti természetvédelem mindenhova betegye azt a szőrős mancsát mindannyiunk rovására, ugye?)

A természetet tehát nem az erdőtulajdonosoktól, az erdőgazdálkodóktól vagy az erdészektől kell megvédeni (5. oldal).

Valóban, így kéne, hogy legyen. De a valóság az messze más. Ezeket ugyanis nem a szomszéd néni csinálta:

  1. fényképek:

Tarra vágott fokozottan védett erdőrész (Karapancsa, a Duna-Dráva Nemzeti Park egyik törzsterülete, 2011).

tarra_vagott

Ezen a kocsányos tölgy rönkön 300-ig számoltuk az évgyűrűket, de még maradt (Karapancsa, fokozottan védett erdő, Duna-Dráva Nemzeti Park, 2011).

kocsanyos_tolgy

Itt 2006-ig egy fokozottan védett homoki tölgyes állt, amit 2005-2006 telén vágtak tarra, majd akácot ültettek bele (Vajta, Dél-Mezőföldi Tájvédelmi Körzet).

homoki_tolgyes

Az itteni fokozottan védett homoki tölgyest helyreállítás és egészségügyi kitermelés indokával vágták tarra (Kistápé, Dél-Mezőföldi Tájvédelmi Körzet).

homoki_tolgyes_helyreall

  1. paragrafus 1. bekezdés: a „fokozottan védett természeti területen lévő erdőben erdőgazdálkodási beavatkozás csak a természetvédelmi kezelés részeként, a kezelési tervben (36. § 3. bekezdés) foglaltakkal összhangban végezhető.”
  2. § (2) bekezdés: természetvédelmi kezelésnek minősüla védett természeti érték, terület felmérését és nyilvántartását, megóvását, őrzését, fenntartását, bemutatását, valamint helyreállítását célzó valamennyi tevékenység.”

A idézett törvény 33. § (7) bekezdése szerint helyreállítás alatt a természetközeli állapotok kialakítását kell érteni.

(A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény)

Ez az erdő „csak” védett. Az erdőgazdálkodó faanyagszállítás címén nem csak a földutat, de még az erdő alját is eldózerolta az egyébként is védett csillagvirággal, hóvirággal együtt (Rácalmási-sziget Természetvédelmi Terület, 2015 március).

dozer

Fehér nyár ültetvény, amibe a jogszabály ellenére valahogyan akác is került (Cece-Pirospuszta, Dél-Mezőföldi Tájvédelmi Körzet).

cece_pirospuszta_akac

Homokpusztára telepített fekete fenyő ültetvény átalakítása őshonos fafajú „erdőre”, valójában fehér nyár ültetvényre. A termőhely felszántásával a fenyő alatt túlélő növényzet teljesen megsemmisül (Bikács, Dél-Mezőföldi Tájvédelmi Körzet).

fekete_fenyo

Olyan volt (hátul), ilyen lett (elöl). Alföldi homoki kocsányos tölgyes megmaradt része és tarvágás utáni területe (Vajta, Dél-Mezőföldi Tájvédelmi Körzet).

elotte_utana

 

Share
ÉLŐhír © 2016 Frontier Theme