Menekültek, bevándorlók, terroristák

A bajba jutottakon segíteni kell, a menekülőket be kell fogadni. Ez alapvető erkölcsi parancs minden valamirevaló keresztény ember számára. Magyarország ezt évszázadokon át, a kunoktól a lengyelekig számtalanszor követte is. Ugyanakkor Magyarország régen sem volt, és ma sem lehet átjáróház. Ide csak az jöhet be, aki az ország által támasztott feltételeknek megfelel. Kerítésmászóknak, meggazdagodni vágyóknak, és azoknak, akik a játékszabályokat nem kívánják betartani, nincs keresnivalójuk ebben az országban. Mindezzel legtöbbünk talán még egyet ért. A gond nem is ezzel van, hanem magával az egész népszavazással. Ez egy véleménynyilvánító népszavazás, ami nem kötelez semmire: a kormány csupán a nép véleményére kíváncsi. Ha viszont így van, akkor mi célból kampányol? Azért, hogy az legyen a véleményünk, ami az övé? De ha a mi véleményünkre kíváncsi és az történetesen nem egyezik az övével, akkor miért akarja a miénket megváltoztatni? Vagy igazából nem is a mi véleményünkre kíváncsi? Valami nagyon sántít itt. Ráadásul a kék tacepaókon olyan kijelentésekre ragadtatja magát, amit a legjobb akarattal sem lehet másnak tekinteni, mint féligazságnak, csúsztatásnak, félrevezetésnek (lásd: a bevándorlási hullám kezdete óta több mint 500 ember esett áldozatul terrortámadásnak! – ez körülbelül olyan, mint az, hogy a FIDESZ kormányzása óta több mint kétszáz ember halt meg erőszakos cselekményekben Magyarországon – e kijelentések olyan összefüggést sugallnak, ami valójában vagy van, vagy nincs). Azaz, a kormány egyfelől nem tájékoztat, hanem saját célja érdekében igyekszik a közvéleményt befolyásolni, másfelől ehhez még tisztességtelen eszközöktől sem riad vissza, sőt legújabban még félelmet is gerjeszt („Velünk is megtörténhet!”).

Aztán az is a baj, hogy összemossa a bajba jutott menekülőt a számító gazdasági bevándorlóval és mindkettőt az elvetemült terroristával, ami nyilvánvalóan nem igaz. Aztán az is, hogy a kormány egyáltalán kampányol, mert míg bárki más ezt saját zsebből kell(-ene), hogy tegye, a kormány nyíltan közpénzből, a mi pénzünkből kampányol. Ráadásul tisztességtelenül. Népszavazáskor nincs helye kormánykampánynak, akárki is a kezdeményező. A kormány tegye a dolgát. Persze, a kormány nyilván most is éppen azt teszi, és hirdetéseken keresztül tájékoztatja a lakosságot. Hát ezt én nem nevezném tájékoztatásnak.

Egy szó mint száz, a kormánynak igazán egyetlen dologra van nagyon nagy szüksége: hogy az emberek többsége úgy gondolkodjon az egész ügyről, ahogy ő maga szeretné, mert neki nem a mi véleményünk, hanem a támogatásunk kell, hogy aztán ezzel érvelhessen Brüsszelben. Csakhogy ehhez kicsit más kérdést kellett volna föltenni.

A kormány taktikája igen ravasz, de nagyon kártékony. A cél elfogadható, de az eszköz nem. Ha valaki az ország, a nemzet megmaradására gondol és egy mindent elözönlő bevándorlási hullám rémét vizionálja, akkor természetes, hogy kiáll annak megakadályozása mellett. Ha viszont ugyanő a keresztényi erkölcsöt követi, akkor ezt a kampányolást, a kormány hozzáállását és módszereit nem hogy nem támogatja, hanem elítéli, mert az tisztességtelen, egyoldalú, kirekesztő, és szemben áll a keresztény értékrenddel. Elvetemült csapda ez, amivel az a legnagyobb baj, hogy a kormány ezzel saját népét, nemzetét kényszeríti bele egy erkölcsi megalkuvásba. A cél azonban itt sem szentesítheti az eszközt. Az erkölcsi szabályok viszonylagossá tétele biztosan morális leépüléshez vezet. Egy erkölcsi tartását vesztett nép viszont már csak tömeg, országlakosság, de semmiképpen nem egy nemzetnek nevezhető, saját akarattal bíró és önálló cselekvésre képes közösség. Vagy talán ennek elérése lenne épp a cél?

Lendvai Gábor

Share
ÉLŐhír © 2016 Frontier Theme