Ars poetica

Minek akarnék én hangot adni az Élőhírben? S mit ajánlok másoknak is, mit hirdessünk ezen a fórumon? Egy metaforával: a tél legyőzését és a reményteli tavasz eljövetelét. Persze könnyű élni vele, ha kézre jön egy klasszikus segéderő is. Íme, Ady verse több mint egy évszázaddal ezelőttről.

Szigeti Tóth János


ady_endre

Ady Endre Levél

Szerkesztő úr! Én most ötödször
Intézek önhöz levelet
Ötödször kérek egyet, mindig egyet
Óh, teljesítse, ha lehet.
Szerkesztő úr, kora tavasszal
Tavaszi nótát írtam én
S szerkesztő úr négyszer üzente
Hogy nincs tavasz még s nincs remény.

Szerkesztő úr! Tavasz van immár,
Virágzik minden, zöld a rét,
A korzón tarka szín-zavarban,
Zajjal, tolongva jár a nép.
Tavaszról zeng a kis pacsirta
És nékem zengeni nem lehet?
Szerkesztő úr! Ötödször kérem,
Közölje már a versemet!

Ne féljen attól, hogy mint eddig,
Csak ámított a napsugár,
Most már kétségbevonhatatlan,
Hogy az idő tavaszra jár.
Szerkesztő úr! Kifogásokkal
Becsapni engem nem lehet:
Itt a tavasz, közölje már le
Az én tavaszi versemet.

1899

(fotó: www.nowmagazin.hu)

 

Share
ÉLŐhír © 2016 Frontier Theme